Alapítók
„A siker a munkád azon 1%-át reprezentálja, mely abból a 99%-ból ered, melyet hibának neveznek.”
Honda Soichiro 1906-ban született Japán középső részén, Sidzuoka prefektúrában. A család kilenc gyermeke közül ő volt a legidősebb. Édesapja kerékpárjavítással foglalkozott, anyja szövőnő volt. Apja műhelye nagy hatással volt rá. Érdeklődése és a mechanika iránti lelkesedése csak nőtt, amikor bemutatták az első Ford T-modellt. Ekkor 8 éves volt. 15 éves korában gyakornokként kezdett el dolgozni a híres Art Sókai tokiói garázsában, miután elvégezte az iskolát. 22 éves korában saját műhelyt alapított, maga kezdett el kocsikat építeni, megnyert számos autóversenyt. Magánélete meglehetősen botrányos volt, kicsapongások, balesetek jellemezték, de a munkában nem ismert tréfát. Műhelye hamarosan már 50 alkalmazottat foglalkoztatott. Honda első találmánya egy speciális kerékküllő-gyártási eljárás volt, amellyel lehetővé vált az addig szokásos faküllők kiváltása. Versenyzői karrierje félbeszakadt, amikor az 1936-os összjapán Speed Rallyn súlyos baleset érte. Mindkét csuklója és több más csontja is eltört, mire felesége kérésére abbahagyta a versenyzést. Vigaszdíjul: az akkor felállított japán sebességrekordját (120 km/h) közel 20 évig senki sem tudta túlszárnyalni. 1937-ben dugattyúgyűrűket kezdett gyártani a hadseregnek, majd reformötleteivel újításokat hozott a fröccsöntés technológiájába, kohászatot is tanult csak azért, hogy el tudja látni alkatrészekkel a Toyota (40%-ban Honda cégének tulajdonosa) és a Nakadzsima repülőgépgyárat. A háború utáni bizonytalanságtól tartva eladta cége fennmaradó részét a Toyotának és elment egy év szabadságra. 1945 októberében megalapította a Honda Műszaki Kutatóintézetet, ami két évvel később a Honda Motor Companyvé alakult. Különösen büszke volt gyártelepének ipari kapcsolataira, amik meritokráciaként működtek együtt. Cégének alapját „a fiatalságba vetett bizalom és kreatív emberek támogatása” alkotta. Saját maga is tesztelte az új modelleket egészen 65 éves koráig, akár korabeli társa, Ferry Porsche. Nem engedte családtagjait magas pozíciókba. Szerinte elnöki kinevezést megfelelő érdem alapján kizárólag „az kaphat, aki a vezetés legtöbb jó tulajdonságával rendelkezik”. Visszavonulása után a Honda Alapítványnak (Honda Foundation) szentelte idejét, melynek célja a technológia ökológiával való harmonizálása. A Tokiói Kereskedelmi és Ipari Kamarának és a Japán Autógyártók Szövetségének (Japanese Automobile Manufacturers Association) is alelnöke volt. 85 évesen, 1991 augusztusában halt meg májelégtelenségben, hátrahagyva feleségét, Szacsit, fiát és két lányát.
Takeo Fujisawa 1910-ben született Tokióban, Koishikawa-ku-ban (ma Bunkyo-ku), Hideshiro Fujisawa és felesége, Yuki legidősebb fiaként. A banki és egyéb ágazatokban végzett munkák után apja, Shushiro lett a Jitsueisha nevű reklámcég vezetője, amely diafilmeket készített a moziban. 1923-ban, amikor a fiatal Fujisawa első éve volt a Kyoka Középiskolában, a nagy kanti földrengés szörnyű csapást mért az egész családra. A Jitsueishát megsemmisítették, és az idősebb Fujisawának nem maradt más, kölcsönt vett fel a megélhetésre. Később a filmipar felélesztését tervezte, de a katasztrófa után tett hatalmas erőfeszítések megrongálták az egészségét, és rokkantá vált. A fiatal Fujisawa abban reménykedett, hogy tanár lesz, de kudarcot vallott a vizsgákon, ezért hivatásos másolóként dolgozott, címeket írt borítékokra, hogy támogassa a családját. A szabadidejét olvasásának szentelte. Amikor látjuk, hogy Takeo Fujisawa mennyire volt sikeres későbbi életében, nehéz elképzelni, milyen félénk fiatalember és szegény beszélő volt korai éveiben. 1930-ban katonai szolgálatra hívták, és a hadseregben töltött egy év után folytatta másolói munkáját. Fujisawa első állandó munkaviszonya 1934 szeptemberében kezdődött, amikor huszonhárom éves volt. A Mitsuwa Shokai vállalatnál dolgozott Hatchobori városában, Nihonbashiban, acéltermékek kereskedőjeként. Fujisawa utazó eladóként dolgozott, és kis gyárakba látogatott, hogy népszerűsítse a Mitsuwa Shokai acéltermékeit. Arra a kérdésre, hogy miért éppen ezt a munkát választotta, amikor a személyközi készségei annyira gyengék voltak, egyetlen válasza az volt, hogy megérezte, hogy ezt az utat kell követnie. Rejtett tehetsége hirtelen kivirágzott, és fokozatosan fejlesztette ki kapcsolatait számos új ügyféllel, és a vállalat legjobban teljesítő eladójává vált. Elfogadta a „Mindig mondd el az ügyfeleidnek az igazat” szlogenet, és ha valaha úgy nézett ki, hogy egy kézbesítés késni fog, nem próbálna kifogásokat keresni, hanem bocsánatot kérne és őszinte magyarázatot adna a késés okára. Így a problémát előnyére teheti, mert ügyfelei annál jobban bíznak benne. Azzal, hogy mindig megoldást kínált, és bocsánatot kért, megbizonyosodott arról, hogy a bizalmi kapcsolat megmarad. Fujisawa életében erős benyomást kelt személyéről, és ugyanolyan hozzáállást mutat, mint később a karrierje során. 1949-ben lépett be az újonnan alapított Hondába, majd 1964-ben alelnökké léptették elő. 1973-ban visszavonult erről a pozícióról Soichiro Hondával együtt, és a cég vállalati tanácsadója lett. Nyugdíjazása után antikváriumot nyitott Tokióban. Fujisawa 1988 decemberében szívinfarktusban hunyt el, 78 évesen.