A kézilabda

A kézilabda egy labdajáték. A labdát csak kézzel szabad dobni, lábbal nem lehet hozzáérni.
A csapat egyes versenyeken játékosból áll, a játéktéren egy időben legfeljebb 7 játékos tartózkodhat.
A többi játékos cserejátékos. Az a csapat nyer, amelyik rendes játékidőben több gólt ér el. Ha mindkét csapat azonos számú gólt ér el,
a játék döntetlen eredménnyel végződik. A kézilabdát általában fedett csarnokban játsszák, de létezik egy másik fajtája is a sportágnak,
amelyet a szabadban játszanak. Egyre kedveltebb a strandkézilabda nevű változata is. A szivacskézilabdát főleg a fiatal kézilabdázók játsszák,
a kézilabdáéhoz hasonló szabályokkal, csak könnyebb labdával és kisebb játékterületen. A kézilabdázás alapmozgásai futás, ugrás,
cselezés, dobás, mint a létfenntartás eszközei, az emberré válással párhuzamosan indultak fejlődésnek.
Az 1800-as évek végén és az 1900-as évek elején a torna volt a kor domináns sportága. Új mozgásforma kellett, amely szakít a torna kötött szabályaival,
élvezetes, szórakoztató, nők is játszhatják, illetve a túlságosan eldurvult labdarúgásnál és a rugby-nél finomabb.