Tartalom jegyzék
|
 |
SzokásokJapán egyik jellegzetes és közismert ténye, hogy egyrészről az egyik legmodernebb ország, másrészről meg rendkívül hagyomány tisztelő. Ennek fontos része a viselkedéskultúra, mely alapjaiban határozza meg a hierarchikus japán társadalmi rendszert. Már kisgyermek korban tanítják, hogy kivel szemben mit illik és mit nem, így az emberekben felnőttkorra már ösztönszerűen vannak meg ezek a dolgok. |
Japánban a bemutatkozásnak, egymás üdvözlésének nagy odafigyelést szentelnek. Az energikus bemutatkozás jó képet fest az illetőről, míg egy unott olyan hatással van, mint nyugaton egy ernyedt kézfogás.
A nyugaton megszokott kézfogás helyett Japánban üdvözlésnél meghajolnak. Ennek a gesztusnak komplex szabályrendszere van, melyet nagyon komolyan is vesznek, és már egészen kisgyerekkorban megtanítják, hogy mikor melyik is használatos.
Minden meghajlás derékból, egyenes háttal történik. Ezen felül befolyásoló tényező a nem és a rang. A férfiak a kezüket maguk mellett tartják, befelé néző tenyérrel, a nők pedig a combjuk előtt, úgy hogy az ujjaik összeérnek. A meghajlás szöge is meghatározott. Minél nagyobb a dőlésszög, annál nagyobb tiszteletet mutat, így egy rangban vagy korban magasabban levő személy előtt illik mélyebben meghajolni.
Japánban minden étkezés előtt elhangzik az, hogy itadakimasz, ami szó szerint lefordítva azt jelenti, hogy 'alázatosan elfogadom'. Így adnak hálát az asztalon lévő ételért. Emellett köszönetet mondanak mindenkinek, akinek szerepe volt az elkészítésében, például annak, aki learatta, aki kihalászta, levadászta és aki megfőzte. Hálát adnak ezek mellett magának az ételnek is, hogy az élő organizmusok (növények, állatok) életüket adták, és így az embert táplálják. Az ételek elfogyasztása után a gocsiszószama-desta, 'ez egy tisztességes lakoma volt') kifejezést használják.
Nem számít illetlenségnek, ha valaki nem fejezi be az ételt. Amennyiben a vendég mindent elfogyasztott, vagy legalább a rizst, az azt jelenti, hogy ízletesnek talált mindent, és nem kíván már többet fogyasztani. A gyerekeket is már fiatalon arra tanítják, hogy az utolsó szem rizst is egyék meg, ellenkező esetben pazarlónak titulálják. Az egyes hozzávalók kiválogatása, amelyeket aztán nem fogyasztanak el, illetlenségnek számít. Rágni csukott szájjal szokás.
Az éttermekben mindig kihelyeznek a vendégeknek egy-egy összetekert, meleg vízzel átitatott törölközőt, vagyis osiborit. Étkezés előtt így az asztal elhagyása nélkül meg tudják tisztítani a kezüket
Fogpiszkáló használatánál az egyik kézzel illik az embernek eltakarni a száját.
A bentó egy japánban népszerű, otthon elkészített dobozos ebéd. A nem otthon ebédelő emberek napjának fontos része. A dobozban több kisebb rekesz van, hogy külön-külön lehessen rakni a húst, rizst és a zöldségeket. Olyannyira fontos része ez a mindennapoknak, hogy az ember megítélését is befolyásolhatja. Épp ezért ügyelnek arra, hogy szépen elrendezett, és tiszta legyen a doboz belseje, néhányan ki is dekorálják az ebédjüket. A bentó lényege, hogy a tartalmát teljesen el kell fogyasztani, épp ezért a fent említett díszek is ehetőek. Az iskolába járó gyerekek esetében a szülők is nagy odafigyeléssel készítik el a gyermekük bentóját, ügyelve arra, hogy olyan ételt csomagoljanak, amit biztosan elfogyaszt.
